A három isteni személyt egy szóval Szentháromságnak nevezzük.
A Szentháromságról szóló tanítás a keresztény hit egyik legnehezebben érthető tanítása. Ha egy Istenben hiszünk, hogyan mondhatjuk, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek is Isten? Hogyan lehetséges, hogy a három egy? Ezt sokan nem értik: a muzulmánok is például épp azt vetik a keresztények szemére, hogy szerintük nekünk három istenünk van.
A Szentírás tanúsága szerint az első keresztények egyértelműen hitték, hogy egy Isten van, ugyanakkor az Atya mellett a Jézust és a Szentlelket is Istennek vallották. Az első századokban megpróbálták emberi szavakkal leírni, hogy ez hogyan lehetséges: eszerint Istenben három személy van (Atya, Fiú és Szentlélek), de egyetlen isteni lényeg (más szóval egyetlen isteni természet). Istenben minden egy, kivéve a személyek egymáshoz való viszonya. Az egység azt jelenti például, hogy minden cselekedetük közös: bár az Atyának szoktuk tulajdonítani a teremtést, a Fiúnak a megváltást, a Szentléleknek pedig az emberek megszentelését, mégis mindegyik a Szentháromság közös műve. A különbség a személyek egymáshoz való viszonyában van, amit a nicea-konstantinápolyi hitvallás így fogalmaz meg: a Fiú "az Atyától született az idő kezdete előtt", a Szentlélek pedig "az Atyától és a Fiútól származik".
Ha matematikailag közelítjük meg, akkor mindez még nem ad választ arra a kérdésre, hogy hogyan lehet a három egy. Van azonban a Szentírásnak egy kijelentése Istenről, ami magyarázatul szolgálhat. János apostol írja: "Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van,... az Isten szeretet." (1 Jn 4,7.8). Csak olyan Isten lehet valódi Isten, aki nem szorul rá a teremtményeire semmilyen szempontból, hanem önmagában is boldog és nem szenved szükséget semmiben. Ha azt állítjuk, hogy Isten szeretet, ez csak úgy lehetséges, ha Isten nem egyetlen személy. A szeretethez ugyanis mindig legalább két fél kell: a szerető és a szeretett személy. Ha Isten szeretet, de csak egyetlen személy lenne, akkor szüksége lenne valami rajta kívül álló létezőre, akit szeret, azaz ilyen értelemben rászorulna a teremtményeire. Ekkor azonban már nem is lenne valódi Isten...
Ahogyan egy férfi és egy nő szeretetkapcsolata is egy hármasság (a szerető és a szeretett személy, valamint a köztük lévő szeretet hármassága), épp úgy Istenben is jelen van e hármasság: az Atya és a Fiú, mint a szerető és szeretett személy, és a köztük lévő megszemélyesült szeretet: a Szentlélek.
