Egy Isten van, aki három személy: Atya, Fiú és Szentlélek.
Az ószövetségi zsidó nép kezdettől egy Istenben hitt. Eleinte nem tagadta, hogy más népeknek is vannak istenei, de azt vallotta, hogy az ő Istenük minden más istennél nagyobb: "Uram, ki hasonlít hozzád az istenek közül? Kit övez a szentség úgy, mint téged?" (Kiv 15,11) Később, a próféták korában azonban már egyértelműen azt vallották, hogy csak egyetlen Isten létezik: "a népek minden istene üres káprázat, az Úr azonban az ég alkotója" (Zsolt 96,5). Ezt tanúsítja annak az imádságnak az első mondata is, melyet minden zsidó férfinak naponta el kell imádkozni: "Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!" (MTörv 6,4) Amikor a zsidó népet Babilon leigázta a Kr. e. 6. században, akkor a zsidók azzal szembesültek, hogy ez a nép a napot, a holdat, a csillagokat és különféle állatokat imádnak istenként. Ekkor keletkezett a teremtéstörténet, amiben megvallották, hogy ezek nem istenek, hanem Izrael egyetlen Istene teremtette őket. (Ez különösen jól mutatja, hogy milyen szilárd meggyőződéssel hitték, hogy az ő Istenükön kívül nincs más, hisz akkoriban általában a leigázott népek a hódító nép isteneit kezdték tisztelni - mivel ő volt az erősebb.)
Jézus szintén megerősíti, hogy egyetlen Isten létezik (vö. Mk 12,29), ugyanakkor utal saját maga és a Szentlélek istenségére is. Az ősegyház az egyistenhit mellett kezdetektől vallotta Jézus istenségét is. A keresztények mindkettőhöz ragaszkodtak, akár az életük árán is - ahogyan ezt az első századokból fennmaradt vértanúakták bizonyítják: a rómaiak arra próbáltak kötelezni mindenkit, hogy ismerjék el a császárt istenként. Aki ezt megtagadta, az életével fizetett. A rómaiakat önmagában nem zavarta az, hogy Jézust istenként tisztelték - számukra mindegy volt, hogy eggyel több vagy kevesebb istent tartanak számon - a keresztények számára azonban elképzelhetetlen volt, hogy Jézuson kívül mást istenként ismerjenek el.
A zsidó, a keresztény és az iszlám valláson kívül igazi egyistenhittel nem sok helyen találkozunk. A különféle népek általában több istenben hittek - gondoljunk akár az egyiptomiakra, görögökre vagy épp a hindukra... Mivel az iszlám vallás egyistenhite is az ószövetségen alapul, talán ez is egy jele annak, hogy az Ószövetség nem csupán emberi alkotás, hanem isteni kinyilatkoztatásból származik.
Jézus szintén megerősíti, hogy egyetlen Isten létezik (vö. Mk 12,29), ugyanakkor utal saját maga és a Szentlélek istenségére is. Az ősegyház az egyistenhit mellett kezdetektől vallotta Jézus istenségét is. A keresztények mindkettőhöz ragaszkodtak, akár az életük árán is - ahogyan ezt az első századokból fennmaradt vértanúakták bizonyítják: a rómaiak arra próbáltak kötelezni mindenkit, hogy ismerjék el a császárt istenként. Aki ezt megtagadta, az életével fizetett. A rómaiakat önmagában nem zavarta az, hogy Jézust istenként tisztelték - számukra mindegy volt, hogy eggyel több vagy kevesebb istent tartanak számon - a keresztények számára azonban elképzelhetetlen volt, hogy Jézuson kívül mást istenként ismerjenek el.
A zsidó, a keresztény és az iszlám valláson kívül igazi egyistenhittel nem sok helyen találkozunk. A különféle népek általában több istenben hittek - gondoljunk akár az egyiptomiakra, görögökre vagy épp a hindukra... Mivel az iszlám vallás egyistenhite is az ószövetségen alapul, talán ez is egy jele annak, hogy az Ószövetség nem csupán emberi alkotás, hanem isteni kinyilatkoztatásból származik.
